Most Flo külön kis regénye következik aztán gondolom rájöttetek,hogy Jadeé...Jó olvasást és komizzatok!!!Negatívat és pozitívat is elfogadok :)

Louisnál

Flo

Délután bevittem Jadet a kórházba és úgy tűnt rendesen elkapott valamit ugyanis ott kell maradni a egy hetet kezelésre.Éppen indulni akartam amikor,egy ismerős illatot éreztem meg.Lassan oldalra fordítottam a fejem,és egy bánatos fejet láttam a talafonjába mélyedve.

-Louis?-kérdeztem az ismerős akcentussal teli ismerősömtől.

-Flo.Mit keresel itt?-nézett rám felvillanyozva.

-Jade...beteg lett.Meg kell műteni.-néztem rá kicsit lelombozódva.

-Jaj nagyon sajnálom.Hogy vidíthatlak fel?

-Á sehogy.Viszont te...te mit keresel itt?-kérdeztem elterelve a témát.

Louis arca elsábatt,majd lenézett a földre.

-A nagymamám...meghalt.-mondta és kétszer is elcsuklott a hangja.Odaültem mellé és megsimogattam a hátát.

-Nagyon sajnálom.Tudod mit?Ha már tudom hol laksz hívj meg magadhoz és megnézünk egy filmet.-mondtam mosolyogva.Erre Louis szeme felcsillant.Ezt követően megbeszéltem az orvosokkal,hogy Jadenek azt mondják,hogy dolgom volt.Beszálltunk a kocsiba és benyomtam a rádiót.
-És honnan jöttél?-utaltam az akcentusára.Ő kinézett az ablakon és így válaszolt:
-Angliából.Ott éltem a családommal amíg ide nem költöztünk.-nézett a távolba.Aztán kínos csend következett majd megszólalt a rádióban a kedvenc számom.Elkezdtem dúdolni majd halkan énekelni.Arra lettem figyelmes,hogy egy lágy és selymes hang ugyanúgy énekel mint én.Erre egy kicsit megremegett a hangom.De folytattam és Louissal végig énekeltük Jessie J-től a Dominot.A végén mind a ketten nagyot nevettünk mivel egyikünk sem tudta rendesen a szöveget.
-Gyönyörű hangod van!Miért nem indultál valami tehetség kutatón?-kérdezte és én elpirulva válaszoltam.

-Nem volt hozzá merszem.De te sem panaszkodhat.-mondtam és leparkoltam a házuk elé.Gyönyörű házuk volt nagy előkertel.Felbaktattunk a kővel kirakott úton és beléptünk a házba.Egy barna hajú nő lépett elénk.
-Ó te vagy Flo Fallei igaz?Louis sokat mesélt rólad.-nyújtott kezet.Én is kezet nyújtottam és hivatalosan is bemutatkoztam.
-Örülök,hogy megismerhettem Mrs...-és segélykérően Louisra néztem.
-Tomlison.Mrs Tomlison.De csak hívj Johannának.-mondta szelíden.Aztán Louis megfogta a csuklóm és az emelet felé vezetett.Aztán megint elhűltem.A szobája...egyszerűen óriási volt.Volt benne egy TV,sok-sok polc és egy hatalmas ágy meg még sokminden.Leültem az ágyra és körbenéztem.Louis leült mellém:
-Tudod...valamit az elején meg akartam kérdezni.-nézett rám nagy szemekkel.Én nem csináltam semmit,csak vártam.Ő eltűrte vörös sörényem az arcomból és megsimogatta a szám szélét.
-Amikor segítséget kértem,hogy hazavigyél,csak azt hittem nem lesz köztünk több mint barátság.De aznap éjjel nem tudtalak kiverni a fejemből...
-Jaj kussolj te barom-mondtam majd átkaroltam és megcsókoltam.Gondolom váratlanul érte hiszen először egy kicsit visszahúzodott de aztán viszonozta.Ő beletúrt a hajamba én pedig levettem róla a pulcsiját.Aztán ő lefektetett és a nyakamat kezdte puszilgatni.Már lement a nap és még mindig ott fetrengtünk az ágyán.Aztán lihegve ledőltünk egymás mellé.
-Komolyan gondolod?-kérdeztem
-Mit?Kettőnket?Totálisan.-mondta majd magához húzott és megcsókolta a homlokom.
-De...semmit nem tudok rólad.És te sem rólam.-néztem rá aggódva.Ekkor láttam,hogy elgondolkodik.
-Louis.Ez így nem fog menni.Akármennyire is akrom-mondtam és meglepődtem azon amit mondtam.De ez így nem mehet tovább.Lassan felöltöztem és már ki akartam menni amikor Louis a falnak nyomott.
-Szeretlek.-mondta és láttam rajta,hogy komolyan gondolja.
-Én is.De sajna ez így nem me...-akartam mondani de annyira megszédültem,hogy összerogytam.Azután nem emlékeztem semmire.